Humanizmus

A világ nagy változásokat ért meg Luther korában, az addigi stabil, biztos dogmák és axiómák egymás után dõltek meg. A technikai találmányok forradalmasították a hírközlést, a navigációt, a nagy földrajzi felfedezések pedig fölborították az addig bevett geocentrikus világképet.

A változások nem csak a tudományos és hétköznapi élet területén jelentek meg, hanem szellemi területen is. A humanizmus (a latin humatitas=emberiesség szóból ered), jelentése képzett, mûvelt ember.

Az antik értékekhez való visszatérés jellemzi, a klasszikus antik irodalom tanulmányozása valamint a görög, latin és a héber- nyelv tanulása a humanizmus minden részében megtalálható. A Humanisták alaptétele így szól: "Ad Fontes!" - Vissza a forrásokhoz- az ókori mûvek eredeti nyelven való tanulmányozását irányozta.

Luther, mint szerzetes latin nyelven olvasta elõször a Bibliát. A humanizmus hatására kezdi tanulmányozni a Biblia eredeti nyelvén -héberül és görögül- a Szent Iratokat (bibliahumanizmus).

A humanista mozgalom teljesen más oldalról közelítette meg a teológiát is, mint a korábbi- meglehetõsen merev szabályokkal rendelkezõ- skolasztika. A humanizmus az egyházi ellenállást megtörte és sok jelentõs személyiség lett követõje.

Rotterdami Erasmus

Rotterdami Erasmus neve valoszinûleg a leismertebb. Erasmus, a" nagy" , Európa szerte egy ismert tudós, a reformáció kezdetén köszönti a "kicsi", ismeretlen Ágostonos -szerzetest, Luthert. A szabad és szolgai akaratról folytatott vita után, õ és sok humanista elfordult a reformációtól.

Luther legjobb barátja és munkatársa a szintén humanista mûveltségû Melanchton Fülöp élete végéig jó kapcsolatban állt a humanisták fõbb képviselõivel, így Erasmusszal is.