Luther szerepe a vallási párbeszédekben;
viszonya a reformáció többi irányzatához

Luther azon álláspontját, amit a fellázadt parasztok felé tanusított és a komprumisszum, amit a fejedelmekkel kötött, több oldalról is ellenszenvet váltott ki. Másik oldalról Luther még mindig a reformáció "nyomása" alatt állt, hiszen a római katolikus oldal nem csak teológiailag hanem politikailag is támadta. Luther ezen hozzáállása népszerûsége rovására ment, egyre több korábbi követõje hagyta el.

Már 1524-26 között volt egy vitája a a híres holland humanistával, Rotterdami Erasmusszal. A vita alapkérdése az volt, hogy van-e az embernek szabad akarata az Istenhez forduláshoz, vagy már a hívás is Isten munkája az emberben. Ez a vita áthidalhatatlan szakadékot teremtett a humanizmus és Luther között.

A folyamatos katolikus támadások miatt a svájci és németországi reformáció egységesítése már az Ágostai Hitvallás megfogalmazása elõtt fontos volt. Luther és Zwingli az ún. "martburgi kollokviumon" egyeztették nézeteiket. Tanításukat 14 pontba foglalták össze. Ebbõl 13 és fél pontban megegyeztek, de az úrvacsora kérdésében nem jutottak egyességre. A találkozás után Luther e szavakkal állt föl az asztaltól: "Más lélek van tibennetek!". A reformáció két ágának egyesülése meghiúsult.

Luther és Melanchthon éles szavakkal fordultak 1534/35-ben a münsteri újrakeresztelõbirodalom ellen. A birodalmat és a várost leverték, a vezérek tetemei több évig az egyik templomtoronyra szerelt vasketrecben voltak láthatók.

Luther utolsó évei(1540-46)

Luther utolsó éveit különbözõ betegségek nehezítették. Ezenkívül erõsen megviselte Magdalena nevû leánya halála 1542-ben.

Az utolsó években Luther vallási türelme egyre fogyott. A zsidók ellen féktelen kirohanásai voltak. Pedig õ írta korábban a "Hogy Jézus Krisztus is zsidónak született" címû mûvét, amelykben Jézus zsidó mivoltát emelte ki. Egy keletrõl érkezett beszámolóban arról hallott, hogy Morvaországban a zsidók saját hitükre térítgetik a jóakaratú polgárokat. Luther teljesen felháborodott ezen, és megírta "A zsidókról és hazugságaikról" címû könyvét 1543-ban.

A kúria elleni harcai Luthert elférasztják. Élete vége felé egyré élesebb szavakkal támadja a pápaságot, amely nem hajlandó észrevenni hibáit. Luther teljesen lemond róluk, amikor 1545-ben, egy évvel a halála elõtt megírja "Az Ördög alapította római pápaság ellen" címû munkáját. Ebben a munkájában a pápát már antikrisztusnak bélyegzi.

Tanárságát a wittenbergi Egyetemen szinte élete végéig folytatta, az utolsó elõadását az alábbi szavakkal fejezte be: "Ich bin schwach, ich kann nicht mehr.", vagyis "Gyenge vagyok, nem bírom tovább!"

Luther halála (1546)

A betegségek gyötörte Luther 1546. január 17-én indult utolsó utazására szülõvárosába, Eislebenbe, ahol az egymással veszekedõ mansfeldi grófokat akarta kibékíteni. A békítési szándékát siker koronázta, a civakodó testvérek kiegyeztek.

Luthernek már nem volt több ereje Wittenbergbe hazautazni. 1546. ferbuár 18-án eljutott oda, ahová égész életében vágyódott, Krisztus kebelére. A halálos ágyán ekképp imádkozott: "A kezedbe ajánlom lelkemet. Te válottál meg engem, Te hûséges Istenem!" A meditációját e szavakkal fejezte be: "Koldusok vagyunk, ez így igaz!"

Négy nappal késõbb nagy gyászmenet hozta a lázadó reformátor holttestét Wittenbergbe. Február 22-én temették el oda, ahonnan "pályafutását" elkezdte: a wittenbergi vártemplomba.