Luther Márton szerzetes (1505-12)
Egy nagy viharban- ahogy a legenda is elmondja ("A Villám") - megfogadta, hogy szerzetes lesz. Ezen döntésen akkor sem akart változtatni, mikor barátai és fôleg édesapja a sikeres hallgatót tanulmányának befejezésére próbálták rábeszélni. 1505-ben kolostorba vonul és 1506-ban a szerzetesi fogadalmat tesz.
A szerzetesi élet nagyon megerõltető volt, Luther igyekezett minden szabályt pontosan be- és megtartani. A szerzetesek napjai imádkozással, böjtöléssel és munkával teltek. Luther a Bibliával szerzetesi évei alatt kerül közeli kapcsolatba.
1507-ben Luthert áldozópappá szentelték. Ebben az évben kezdi el teológiai
tanulmányait Erfurtban. Skolasztikával foglalkozik, és itt kerül először
kapcsolatba a humanizmus gondolataival. Szintén
ekkor kezdi el az eredeti görög és héber nyelven tanulmányozni a Bibliát.
(Bibliahumanizmus)
Luther Márton professzor Wittenbergben (1512-17)
Luther 1512-ben a teológia doktora lett és megkapja a wittenbergi egyetemen a "Leucorea"-t, a bibliai tanszéket. Elôadásokat tart a Zsoltárok könyvéből (1514/15), magyarázza a Római levelet (1515/16), a Galata levelet (1516/17) és a Zsidókhoz írt levelet (1517/18).
Luther professzori évei alatt is vívódik, Isten kegyelmét keresi. A nagy felismerését a Római levél alapos tanulmányozása közben teszi. Megvilágosodik előtte, hogy az ember csakis kizárólag Isten kegyelméből igazulhat meg, nem pedig jócselekedetek által. "...mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva:"Der Gerechte wird aus dem Glauben leben."(Luther fordítása) „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” (Róm.1,17)
Luther saját írásai szerint ezt a döntô felismerés a wittenbergi kolostor toronyszobájában érte (toronyélmény- Turmerlebnis).
Luther körül egy teológuskör alakul, melynek tagja volt Nikolaus von Amsdorf és Karlstadt (Andreas Bodenstein) is.
1514-ben Luther a wittenbergi városi templom prédikátora lett.
