Luther házassága Bóra Katalinal (1525)

Luther 1525. június 13-. án kötött házasságot Bóra Katalinnal.  Katharina von Bora elszegényedett nemesi családból származott, akit már gyermekkorában a nimbschai apácazárdába helyzetek el.  A nimbschai plébános segítségével 9 apácát szöktettek meg, akik, miután akieresen kijutottak János szász fejedelem területeirõl, Wittenbergbe érkeztek.  Az apácákat és köztük Katát is Luther házában - a néhai Ágostonos kolostorban - helyezték el.  Luther eleinte nem akart megházasodni, sõt a szökött apácákat kiházasítani is segített, de Bóra Katalin kijelentette, hogy õ szívesen lenne Luther doktor felesége.  Miután Katalin kérõjét apja hazahívta és Kata továbbra is kitartott házassági ajánlatával, Luther véhül beadta derekát, és elvette a nála 
17 évvel fiatalabb Bóra Katalint.  Barátai megpróbálták lebeszélni, Melanchthon egyenesen "szerencsétlen cselekedetként" értékelte, de Luther családi életével is példázni akarta a reformáció tanait.

Katalin átvette a házartás vezetését.  Földet bérelt, a kolostor serfözdéjében sört fõzött, rendbentartotta a házat, kosztosdiákokat látott el és vendégeket.  A volt kolostort drasztikusan átépítette Katalin, még fürdõszobát (ez még 200 évvel késõbb is ritkaság volt!!!) is kialakított. 

A Luther családba hét gyermek született, de csak öt?? élte túl a gyermekkort.  Késõbb, mikor Luther nõvére meghalt, az õ hét  gyermekeit is Lutherék nevelték tovább. 

Luthernek szokatlan volt a társasélet, hiszen szerzetessé válása óta egyedül élt.  Maga írja: "az ágyban, amikor felébredek, két copfot pillantok meg, amelyeket ezelõtt nem láttam."  Házassága után az apjával való rossz kapcsolat is helyrejött, az öreg Luther ismét szeretett fiát látta Mártonban.

Luther élete 1525 után

Luther a következõ években az új rend kialakításán fáradozott.  Luther még mindig nem akart új egyházszervezetet létrehozni, szerinte nincs szükség új egyházi szabályozásra.  A választófejedelemnek is szüksége volt szabályozásra és a reformáció értékeinek megszilárdítására. Kérték Luthert, fejtse ki tanítását. 

Luther vizitációkat tartott (a választófejedelemség gyülekezeteit járta), és az ott látottak teljesen elszomorították.  Az emberek, az egyszerû nép nem értette, miért kell mindkét szín alatti úrvacsora, vagy, hogy mi a lényege a keresztségnek, gyómásnak.  Ami a legrosszabb volt, ezt még a papok lelkészek sem tudták sok esetben.   

Az egyerû népnek szánt tanítását a Kis Kátéban (Kleine Katekismus) a Keresztelési könyvecskében (Taufbüchlein) és az Esketési könyvecskében (Traubüchlein) foglalta össze.  Luther a Kis Káté elõszavában azt írja, hogy "aki ezeket nem tudja kívülrõl, az nem nevezhetõ keresztyénnek" .   A papoknak, lelkészeknek szóló dogmatikai tanítását a Nagy Kátéban (Große Kathechismus) írja le 

Luther depressziós alkat volt, sokszor gyötörte letörtség, kedvetlenség,  ekkor mindig elõszeretettel énekelt.  Az mondta:  "aki énekel, kétszeresen imádkozik".  Tõle származik a Klugsche Gesangbuch és a híres korál, az "Erõs vár a mi Istenünk".

1534-re elészült a teljes Luther Biblia.  Luther 1522-ben lefordította 10 hónap alatt a teljes Újszövetséget németre, az Ószövetség fordítását 1530-as coburgi tartózkodása alatt viszi véghez.

A reformáció folytatása a birodalmi politikában

Az 1526-os Speyeri birodalmi gyûlésen kimondták, hogy a wormsi konkordátumot nem lehet betartatni (vagyis a reformációt nem kell üldözni), elõször volt lehetõsége a protestáns oldalon állóknak a reformáció megszilárdítására.  A tartományurak belátására bízta a birodalmi gyûlés a reformáció engedélyezését ill. tiltását.  Az 1529-es II. Speyeri birodalmi gyûlésen a reformációt betiltották az egész birodalom területén, a reformáció pártján állók ekkor kivonultak a tanácsterembõl, vagyis "protestáltak". 

Az 1530-as Augsburgi birodalmi gyûlésen betiltottak minden újítást, a császár nem mint független döntõbíró állt a gyûlésen, hanem mint a katolikus oldal képviselõje.  Ekkor olvasták fel az Evangélikus Egyház névadó hitvallását, az "Ágostai Hitvallást" ("Confessio Augustana"), amit Melanchthon fogalmazott meg, mert Luther nem vehetett részt a birodalmi gyûlésen, a kiátkozás miatt. 

Luther Augsburghoz legközelebb, mégis "védett" területen, Coburg várában várta a fejleményeket.  Melanchthonnal gyakran váltottak levelet. Luther a következõket írta az Ágostai Hitvallás elolvasása után: "Tetszik nekem ez a hutvallás.  Semmit sem akarok változtatni rajta.  Különben is miért tenném?  Én amúgy is képtelen lennék ilyen szelíd és mérsékelt hangon kifejteni tanításaimat." 

A katolikus szövetkezésre, mintegy válaszként 1530-ben a protestáns fejedelmek megalakítják a Schmalkaldeni szövetséget, mely inkább katonai- politikai szövetség, mint vallási. 

Luther már 1528-ban megakadályozza egy vallásháború kitörését, õ mindig a békés, háborúk nélüli politika híve volt.  Sajnos az 1546/47-es schmalkaldeni háború kitõrését már nem tudta megakadályozni 1546 februárjában bekövetkezett halála miatt.