Luther visszatérése Wittenbergbe (1522-25)
Luther visszatért Wittenbergbe és visszavette a "reformáció stafétáját"
A rajongók elsô képrombolása után Luther visszatért Wittenbergbe. A visszatérés nem volt minden veszélytől mentes, hiszen még mindig birodalmi átok alatt állt. A Wittenberg felé vezető út "hithű" területeken át vezetett, de Luthert ez sem állíthatta meg, ha Isten ügyéről volt szó.
1522. március 6-án visszatér Luther Wittenbergbe és a hírhedt "böjti-
prédikációival" igyekszik a reformáció mozgalmát a helyes medrébe
visszaterelni, amely véleménye szerint radikálisan megváltozott, mivel
a rajongók bomlasztóan hatottak mindenütt.
A kiátkozott Luther visszatérése még veszélyes, de Luther viszonylag biztonságban volt, hiszen a II. Nürnbergi birodalmi gyűlés határozata szerint a wormsi ediktum nem megvalósítható. A III. Nürnbergi birodalmi gyűlésen a kiközösítést újra megerősítették, de a reformáció addigra annyira meggyökeresedett, hogy Luther letartóztatása lehetetlen volt.
A következô években Luther azon dolgozott, hogy írásaival és prédikációjával tanítását a keresztyén életben is meg tudja valósítani.
"A világi felsőbbségről, hogy meddig tartozik neki az ember engedelmességgel" című írásában Luther a politikai etika alapját fogalmazza meg. Ebben a munkájában ismét mérsékelt beállítottsága jut kifejezésre.
A szociális ügyek új rendeletek bevezetését hozták magukkal, mint
például az ún. "gonosz láda". A község szociális
és oktatási feladatait a régi egyház vagyonának bevonásával finanszírozták.
Luther legsűrgősebb feladatát az oktatásügy megreformálásában látta.
Luther és a parasztháború
A reformáció során újabb ellenségeskedés alakult ki. Ezúttal az ellenfelek saját soraikból kerültek ki, a radikális erőkből, amelyeket Luther rajongóknak nevez.
Münzer Tamás, pap és Luther egykori követője 1525-ben a közép- németországi parasztlázadások vezérévé lesz, melyek 1524-ben a sváb területeken lángoltak fel. Ezek a lutheri tanításokra hivatkozó rajongók a gazdasági viszonyok jogszerű átalakítását követelték akár a fensőbbségek letaszítása árán is.
Luther a prédikációiban- melyeket a lázongó területeken is tartott- az erőszakos cselekmények ellen fordult. Luther arra szólítja fel az embereket, hogy szabaduljanak meg a felsőbbségek önkényuralmától, de ne politikai és gazdasági, hanem szellemi értelemben. A parasztok oldaláról elutasításra talált Luther, hiszen követeléseiket nem támogatta, a parasztok viszont bíztak abban, hogy gondjaikat, problémáikat Luther is magáénak érzi. ">
1522-tól 1524-ig Luther prédikációs tevékenysége kiemelkedő. Közép- Németországban prédikációs körutazást tesz, így 1522 őszén Erfurtban és Weimárban is járt . Luther az Evangélium hirdetését és magyarázását egész életében hangsúlyozta, és nagyon fontos feladátának tartotta. Olyan írásaival mint pl. "Az istentisztelet rendje az egyházközségben" és "Formula missae"(Mise formája) a korábban eltervezett istentiszteleti reformját vitte keresztül.
A parasztok rabló és gyilkos hordái ellen" című írása ennek hatására keletkezett, amely mindmáig az egyik legvitatottabb műve.
A parasztok május 15-én Frankenhausen mellett megsemmisítő vereséget szenvedtek a nemesség seregétől.
